A Váli-völgy a Dunántúl része, Budapesttől mintegy 40-50 km-re helyezkedik el, ezért mindazok, akik Budapest környékén keresnek pihenő, kiránduló helyet, szívesen jönnek ide. A völgy a csendet, nyugalmat kedvelők közkedvelt helye.
Itt mindazok, akik a kerékpározást, túrázást, lovaglást szeretik megtalálják, amit keresnek. A közelben még golfozási lehetőség is van. A völgy több lovardája a lovasoknak nyújt kikapcsolódási lehetőséget.
Az alcsútdobozi arborétum is programlehetőséget jelent az ide látogatóknak. A közeli Vértes hegységben pedig a túrázni vágyók járhatják az ösvényeket.
Mindenkit szeretettel várunk e csodás völgybe, ahol az egy napra, de akár az egy hétre érkezők is elegendő programlehetőséget találnak.
Ha még nem ismeri a Váli-víz völgyét tájékozódjon menűpontjainkon keresztül. Megismerheti a túrázási lehetőségeket, látványosságokat, lovardákat, falusi vendéglátóhelyeket.
Oldalainkat folyamatosan bővítjük, hogy minél szélesebb körű információt adhassunk az ide látogatóknak.

A Mezõföld legfőbb jellemzője a fa nélküli sztyeppevidék. A Mezõföld északkeleti része az észak-mezõföldi dombvidék, amelynek csaknem a közepén fut délkeleti irányban a Váli víz völgye.

A dél felé vastagodó és típusossá váló löszbõl még gyakran emelkednek a felszínre pannon rögök (Váli erdõ), amelyek délen már csak a Duna magas partjában fordulnak elõ. A táj legmagasabb pontja a váli határban fekvõ Tekerület hegy (246 m), valamint a tõle nem messze emelkedõ Csúcsos hegy és Alcsúton a Csaplári erdõ (mindkettõ 236 m). A Gerecsében eredő Váli-víz a Vértes keleti részén gyűjti a vidék forrásvizeit ÉNY-DK irányú törésvonal mentén, egyesülve a Szent-László-patakkal Adonynál ömlik a Dunába. A Vértesben eredő jobb oldali patakjai: Sósi-ér-Bodméri-víz és a Boglári-vízfolyás. A mai Váli-völgy vize a Vértes és a Gerecsealjából több forrásból ered. A bővebb vizû bal oldali ágának forráspatakja a Gerecséből ered, és Óbaroknál hagyja el a hegységet. A két főág Felcsút alatt egyesül, és ettől kezdve északnyugat-délkeleti irányú egyenes, merev futással szeli át a Mezőföldet, és Adonynál ér ki a Dunához. Akét főág egyesülése után a völgy kiszélesedik, s benne a Váli-víz a síkság közepén mesterséges mederben halad tovább. A Váli-víz teraszos völgyben folyik, de újpleisztocén teraszai már nem képeznek összefüggő átmenő teraszokat. A Válivölgyben az utolsó jégkorszakban a felkavicsolódás kétszer ismétlődött meg ennek megfelelően két újpleisztocén terasza van. A völgyben folyó víz a Vértes és a Gercse aljában több forrásból ered, két fõága Felcsut határában egyesül. A negyedkorban véglegesen kialakult mederfenéken vékony iszapos, löszös, homokos és kavicsos üledék halmozódott fel, ez alkotja a jelenlegi völgyfelszínt. A felszíni-domborzati viszonyok az éghajlat szempontjából egységesnek mondhatók, a legalacsonyabb 100 m, a legmagasabb 240 m a tengerszint felett. A dombság évi középhõmérséklete 10,5 °C a laposokon, míg 200 m-nél magasabb térszinteken 10 °C. A vidék hõmérsékleti viszonyait az alföldi hatásra utaló kontinentális mellett fõleg a völgy északnyugati nyitottsága határozza meg, mert az akadálytalanul betörõ északnyugati szél zúgva söpör végig a völgyön. Így általános jelenség az óceáni és a szárazföldi légtömegek viaskodása, és a harc kimenetelétõl függ az azt követõ idõszak jellege. A napsütés idõtartama szempontjából a Mezõföld a Dunántúl legkedvezõbb helyzetû tája, országos összehasonlításban mindjárt a Duna- Tisza köze után következik. Az évi napsütéses órák száma 2000 körül van. Érdekes tény, hogy a szeptember fényesebb az áprilisnál és október a márciusnál. A vidék gazdag erdei, a Váli víz éltetõ ereje nyilván sokban hozzájárult, hogy már a történelem elõtti korokban is emberek laktak e tájon.